Skip to content
Kezdőlap » Blog » A megújulás öröme

A megújulás öröme

Hallottál már róla, hogy a 7-10 évente teljesen megújul a szervezetünk? Neked is voltak nagyobb változások, nehézségek ennyi idő után az életedben, a kapcsolataidban? Neked sikerült előnyt kovácsolni a változásból és megújulni?

Ha csak a hétköznapi dolgokra gondolunk, sokan a házasság 7. évétől félnek (állítólag ez a sorsdöntő év egy kapcsolatban…) mások viszont a munkahelyükön eltöltött 10 év után gondolkoznak el, érzik úgy, hogy belefáradtak a megszokott munkakörbe, monotonná és unalmassá vált, nincs inspiráció.

Ezek a felvetések valójában nem is alaptalanok, rengeteg orvosi és spirituális írás létezik arról, hogy 7 évente valamilyen változás megy végbe, a testünk szövetei megújulnak és a lelkünk is megújulásra vágyakozik (az asztrológusok szerint ezért a Szaturnusz a felelős és sorsszerű, ami ilyenkor történik). Persze ha testről és lélekről beszélünk nincsenek mindenkire vonatkozó törvényszerűségek, de az biztos, hogy néhány évente igenis tennünk kell azért, hogy szellemileg és testileg is jól érezzük magunkat, néha fel kell frissíteni a megszokott hétköznapokat!

Azonban van amikor nem érzékeljük, hogy változásra lenne szükség, szeretjük a munkánkat, örömmel csináljuk 20-30 évig is ugyanazt, van egy szerető férj, boldog család. Mi van ha minden tökéletes? Biztos nem hiányzik semmi? Valószínűleg a legtöbb ember ilyenkor keres egy új hobbyt, kezd el mozogni, fogyókúrázni vagy épp felkeres régi barátokat, esetleg talál újakat.

NINCS EZ MÁSHOGY A PRÍMATORNÁVAL SEM.

Változik a csoport, néhányan kimaradnak, mert úgy hozza az élet, majd visszajönnek, új társaságot ismernek meg. Visszajönnek a régi érzések és mellette az öröm, amit a Prímatorna ad, miközben egy felfrissült, változatos koreográfiát sajátíthat el régi és új Prímalány. Élőben új barátságokat kötve vagy akár online, hogy a távolság se legyen probléma.

„45 évesen adtam egy utolsó esélyt, hogy közeli kapcsolatba kerüljek a testmozgással. Se az általános iskolában, se a gimnáziumban, se az egyetemen, sehol és senki nem szerettette meg velem a testmozgást. A neten bukkantam rá a prímatornára. Az Orlay utcai pince az odajáró, munka után tornázó lányoknak, az edzőknek köszönhetően egy idő után már nem is tűnt dohosnak, sötétnek.

Itt megtaláltam azt, amit kerestem. Rendszeres prímás lettem, jártam az Orlay mellett a Madách térre, a Király utcába, minden nap és rendszeresen. Itt tanítottak meg az edzőim alapmozdulatokra, csípőemelésre, szabályos fekvőtámaszra – nagy türelemmel és figyelemmel. Bodnár Ibolya, edzőmnek sokat köszönhetek, hogy örömömet leltem a tornában.

Aztán lassan minden bezárt, átalakult a struktúra, és úgy tűnt, egy évtizedig tartott a szerelem.  Azonban a prímatorna mindig új életre kel, megrázza magát, és más formában újra toborozza a régi tagjait, és talál újakat is. Ez a tulajdonsága. Így kerültem egy lőrinci stúdióba, Rózsavölgyi Ágihoz. Itt új ajándékot kaptam a tornától: a modern, szép termet és egy jó, összetartó, vidám csapatot. Nem hagytuk el egymást a pandémia alatt sem, akkor is tornáztunk, akkor is társam maradt a príma.

A munkám miatt nem tudtam Lőrincre járni. Fájó szívvel kellett megválnom Ágiéktól. És újra kinőtt a reménytelenségből a príma, Balogh Éva osztott meg egy szentendrei iskola prímás hirdetését. A 3. korszakomba léptem. Csatlakoztam Pintér Andihoz, online, két éve. 15 év 3 korszakba sűrítve, ezt adta és adja ez a mozgásforma. Majdnem lekéstem a testnevelés szeretetéről, majdnem lemaradtam a torna szépségéről, függőségéről. Nagyszerű szakemberek vigyázzák kondíciómat, egészségemet, hogy a sok aluljárót jó tempóban le tudjam küzdeni, hogy állandó ruhaméret sorakozzon a szekrényemben.

Köszönöm azt a fészkelődő érzést, ami felkap egy héten háromszor, kétszer 17.45 körül. Újra jó helyre érkeztem.

Írta: Évi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük