Ebben a bejegyzésben egy kedves csoporttagunk írását olvashatjátok, hogy hogyan követte végig az életét a mozgás fontossága és hogy lett belőle kitartó Prímalány.
Igazán motiváló!
Kedves Andi!
Nagy szeretettel osztom meg Prímatornához fűzött véleményemet és hitelességgel tudom ezt megosztani Veled, a lányokkal és azokkal a hölgy társaimmal, akik még nem szánták el arra magukat, hogy mozogjanak, illetve nem éreznek magukban inspirációt!
Ott kezdeném a történetemet, hogy 1960-ban születtem és gyermekkoromban is nagyon szerettem mindenféle mozgást és ki is próbáltam, amit csak lehetett.
Általános iskolás koromban a testnevelőtanárnőm mindig velem mutattatta be a gyakorlatokat és én futhattam elöl, pedig alacsony növésű voltam. Ezt a talentumot fel kellett volna fedeznem és élni vele, hogy a testnevelőtanárom, Éva néni nagyon szerette, ahogy hozzáállok a mozgáshoz, de sajnos nem tettem.
Számomra a mozgás fiatal koromban nagyon sokat jelentett és sok mindent ki is próbáltam. Futás, úszás, asztalitenisz, művészitorna.
Mivel nagyon szerettem enni és hízásra hajlamos voltam, ezért is mozogtam annyit, mert éreztem, hogy jót tesz mindenféle szempontból. Sokkal jobban éreztem magamat akkor, amikor sportoltam. Úgy hiszem ebből egy kicsit hiúsági kérdést is csináltam és nem azt néztem, hogy ez nekem jó! Sajnos az elmémben sem volt ez jó helyen!
Férjhez menetelem után 25 éves voltam, amikor megszületett a kislányom Annamária és a terhesség alatt 21 kg-ot sikerült híznom, amit elég rövid idő alatt – főleg bizonyos életkörülmények miatt – már a szoptatás végével le is tudtam adni. Itt még nem mozgással! De arra figyelhettem volna, hogy mennyire hajlamom vagyok a hízásra, ha „kényelmesen” élek.
Ezt követően a súlyom hol fel, hol lefelé ment, általában felfelé kb. 10 kg-val. Annyit változott a méretem, hogy soha nem állt meg a 40-42 vagy a 44-es méretnél, hanem fel és le változott. Ez nem jó! De sohasem figyeltem erre igazán.
33 éves korom körül érkezett el az életembe, hogy a TV-ben láttam egy videófilmet és vettem is egy DVD-t : ez volt a PRÍMATORNA. Amikor ezt megláttam már figyelgettem a tornákat, azonban úgy gondoltam, hogy a Prímatorna majd, akkor jön el az életemben, ha idősebb leszek és ezt a tornát akarom majd csinálni! Nagyon tetszett és jónak ítéltem meg! Fogalmam sincs, hogy miért olyan későn. Valószínűleg arra gondoltam, hogy addig nem lesz semmi gond az alakommal. Amikor csontritkulás vizsgálaton jártam egyre rosszabb és rosszabb lett az eredmény.
43 éves lettem és a lányom már nagylánnyá cseperedett, próbáltam otthon mozogni és láttam, hogy elég hamar le tudom égetni a zsírt, így még mindig nyugodt voltam. Sajnos! Ekkor a kolléganőmtől megkérdeztem, hogy mit csinál, mert olyan csinos. Ő azt felelte, hogy a Király utcába a PRÍMATORNÁ-ra jár. Eljött az én időm, gondoltam.
Férjem olaszországi munkára utazott kb. 40 napra és akkor én elkezdtem lejárni a PRÍMATORNA órákra. Először egyszer egy héten, aztán fokozatosan kétszer és ezt növeltem kétszer kettőre, azaz maradtam az egyik óra után a másikon is. Így sikerült teljesen átalakulnom és a torna a zsírt izommá alakította át. Mondanom sem kell, hogy már az első óra után a menésem is megváltozott, határozottabb lettem és kihúztam magam úgy, hogy amit már régen nem tapasztaltam, utánam is fütyültek az utcán.10 kg-tól szabadultam meg, átalakult a testem. Visszajöttek az izmok a régi forma.
Évekkel azelőtt ezt láttam meg ebben a tornában és be is igazolódott. Férjem, amikor megérkezett, mert ezt meglepetésnek szántam neki, gondolhatjátok nem ismert rám. Tudjátok, amikor az arc soványabb lesz és te is sokkal vidámabbá, energikusabbá és nőiesebbé válsz.
Én személy szerint soha nem gondoltam, hogy így le lehet állni, de innen tovább nem volt. Megálltam, mint aki vizsgázott és nem akar tovább lépni és fejlődni. Újabb hiba!
Eltelt azóta 19 év és a formás, 60 kg-os hölgyből lett 86 kg-os hölgy, aki alig tudott már felmenni a lépcsőn, a csontritkulásról és a koleszterin- szintről nem is beszélve.
Édesanyám szemében megláttam az aggódást, nem beszélve a férjemről. Úgy gondoltam, hogy én ilyen vagyok, lettem és így fogadjanak el, szeressenek olyannak, amilyen vagyok.
Nem öltözködtem csinosan, mert semmi sem állt jól.
Ez régen nem így volt!
Amikor az öcsém felhívott telefonon rákérdezett: „Te most éppen futsz? Dehogy, a lépcsőházban megyek felfelé a lépcsőn.” – feleltem.
Ekkor összeomlott bennem minden és ráébresztett arra, hogy ezt nem tehetem magammal. Én még nő akarok lenni, amíg itt a földi életemet élem.
Szép és egészséges akarok lenni és azt szeretném, ha a szeretteim is ezt tudnák, mert szeretnek!
Ekkor utána néztem újra a PRÍMATORNÁ-nak.
Nyomozni kezdtem és így jutottam el Andikához, aki nagyon kedves volt velem. Meghallgatott és megértett.
Elkezdtem Szentendrén tornateremben a PRÍMATORNÁ-t, de mostanra már itthonról ONLINE állok helyt, tekintettel arra, hogy messze lakom és időben sokat spórolhatok. Tavaly szeptember végétől mozgok ismét és azóta sikerült 10 kg-ot leadnom, átalakulnom. Másképp étkezem, automatikusan ebben is átáll az ember gondolkodása.
Felfedeztem már egy nagyon jó ruhaboltot is, ez sem véletlen, mert készülök a nagy átalakulásra.
Andikának és az órák alatt tornázó prímáslányoknak is nagyon sokat köszönhetek, mert látom az elszántságukat és hogy nem adják fel, küzdenek minden alkalommal. Ezt nagyon jó látni és remek motiváció, hát még Andi!
Kitűztem magam elé egy célt, hogy a férjem 60. születésnapjára átalakulok úgy, ahogy csak tudok, ami most sokkal nehezebb, mint 20-30 évvel ezelőtt! De megy, mert akarom és csinálom.
Utóirat: bízom benne, hogy átmegy nektek az őszinteségem és a jóindulatom, mert a szívemből írtam és azt szeretném, hogy az írásomból a fiatal nemzedék is és az idősebb is megértse azt, hogy mi magunk vagyunk a saját ellenségünk és az útban az akadálya annak, hogy ha nem törődünk magunkkal.
Elnézést kérek azoktól a hölgyektől, akik esetleg betegség vagy mozgáskorlátozás miatt nem tudnak már mozogni, de ha netán egy kicsit is tudnak, arra kérek és bátorítok mindenkit, hogy ha nem is úgy, ahogy Andika csinálja, de csináljuk!
Szükség van erős, kitartó és küzdő nőkre, asszonyokra, anyukákra, nagymamákra.
Rajta!
Álljatok fel és csináljuk együtt! Szívemből kívánom, hogy átmenjen az írásom nektek!
Minden jót nektek és sok sikert! Köszönöm Prímatorna! Köszönöm Andika!
Írta: Anikó